Dienes Pál (Tokaj, 1882. nov. 24. - London, 1952. márc. 23.): matematikus, filozófus, egytemi tanár, Dienes László bátyja. A budapesti tudományegyetemen nyert matematika-fizika tanári oklevelet. Két évet töltött Párizsban, s itt szoros kapcsolatba került a nagy francia matematikai iskola képviselőivel, főleg Hadamard-ral és Picard-ral. 1905-ben doktorált Budapesten, majd Párizsban is. A tisztviselőtelepi gimnáziumban tanított, aktív résztvevője volt a Galilei Körnek, előadásokat tartott, cikkeket írt. 1908-ban egyetemi magántanár lett. 1918-ban belépett a KMP-be, a Tanácsköztársaság idején a budapesti tudományegyetem politikai megbízottja volt. Ezért később bujkálnia és menekülnie kellett. Bécsi emigrációjában, 1921. januárban meghívást kapott Angliába, 1929-től Londonban a Birkbeck College professzora lett. 1948-ban ment nyugdíjba. Munkásságának területei: a komplex változós függvénytan (e tárgyban könyvet írt a Taylor-sorokról), a relativitáselmélet, differenciálgeometria, végtelen matrixok, matematikai logika.
Felesége Dienes Valéria.
Főbb művei:
Adalékok az analitikai függvények elméletéhez (1905);
Leçons sur les singularités des fonctions analytiques (Paris, 1913);
The Taylor series. An introduction to the theory of a complex variable (London).
Irodalom:
Prof. P. Dienes (Nature June, 7. 1952).
Szabó Ferenc SJ (szerk.): Dienes Valéria önmagáról. Szeged, 2001, Agapé
Összes művének jegyzéke, valamint egy hosszabb életrajza megtalálható itt.
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon