Egerváry Jenő (Debrecen, 1891. ápr. 16. Bp., 1958. nov. 30.): matematikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1943, r. 1946). Kossuth-díjas (1949, 1953), egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol 1914-ben doktorált. A budapesti Földrengési Obszervatóriumban tanársegéd, majd a felső ipariskola tanára. Közben a szegedi egyetemen magántanárrá minősítették, de azt a Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt 1927-ben visszavonták és csak tíz év múlva ismerték el újra. Néhány évig a szegedi, majd a budapesti tudományegyetemen adott elő: 1932-ben megkapta a Kőnig Gyula-díjat. 1941-től a műegyetem tanára volt. Öngyilkos lett. Közel félévszázados munkássága során mintegy 80 önálló kutatási eredményeket közlő tanulmánya jelent meg. Közülük különösen jelentős Kőnig Dénes gráfelméleti tételének általánosítása, mely az ökonometriában nyert alkalmazást. Eljárását a nemzetközi szakirodalom "magyar módszer"-ként tartja számon. Fontos kutatási területe volt a geometria és a differenciálegyenletek elmélete és alkalmazása, különösen a differenciálgeometria kérdései, később a forgó rendszerek kritikus szögsebességének megállapítása és a kinetikus gázelmélet alapjai. Utolsó éveiben matrixelméleti kutatásokkal és azok alkalmazásával foglalkozott, s a matematika e sokak által lezártnak vélt területét számos új. eredménnyel gazdagította. A matrixelmélet alkalmazásával foglalkozó munkái közül kiemelkednek a függőhidak általános elméletének megalapozásáról és felépítéséről írt dolgozatai.
Főbb művei:
Matrixok
kombinatorikus tulajdonságairól (Matematika és Fizikai Lapok 1931. 38. sz.);
Az n-méretű
euklidesi
tér görbéiről (MTA Matematikai és Természettudományi Értesítő 1940. 59. sz.);
On a new form of
the
differential equations of the problem of three bodies (Hungarica Acta Mathematica
1946);
Matrixok diadikus előállításán alapuló módszer bilineáris alakok
transzformációjára és
lineáris egyenletrendszerek megoldására (MTA Alkalmazott Matematikai Intézetének Közleményei 1953.
2.
sz.);
Begründung und Darstellung einer allgemeinen Theorie der Hängebrücken mit
Hilfe
der Matrizenrechnung (Abhandlungen der Internationalen Vereinigung für
Brückenbau
und Hochbau, Zürich, 1956);
Bemerkungen zum Transportproblem (Mathematisches
Labor der Technischen Hochschule in Wien, 1958).
Irodalom:
Rózsa Pál: E. J. (Az MTA Matematikai és Fizikai Osztályának Közleményei, X. 1960. 1. sz.)
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon