Kürschák József (Buda, 1864. márc. 14. - Bp., 1933. márc. 26.): matematikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1896, r. 1914, ig. 1939). 1881-ben beiratkozott a műegyetem tanárképző egyetemes osztályára, ahol Kőnig Gyula ösztönzésére kutatómunkába kezdett. 1890-ben a tudományegyetemen doktorált. Rozsnyón, Debrecenben, majd Budapesten gimnáziumi, ill. főreáliskolai tanár. 1891-től a műegyetemen működött, 1896-tól nyilvános rendkívüli tanár, 1904-től a matematika nyilvános rendes tanára, 1916-18-ban a műegyetem rektora. Kutatási területei a variációszámítás, az algebrai számtestek elmélete, a determinánsok és matrixok irreducibilitására vonatkozó vizsgálatok, valamint a geometriai szerkesztés elmélete voltak. A számelmélet terén legismertebb eredménye a Hilbert-féle bizonyítás egyszerűsítése. Pedagógiai tevékenysége is igen jelentős. Részt vett a századforduló matematikai tanterveinek készítésében. A matematikai tanulóversenyek egyik kezdeményezője és pártfogója. A Bolyai János Matematikai Társulat 1949 óta évenként "Kürschák József matematikai emlékversenyt" rendez az az évben érettségizettek és középiskolai tanulók részvételével.
Főbb művei:
Az abszolút érték fogalmának
általánosítása
(Matematikai és Természettudományi Értesítő 1912);
Über Limesbildung und allgemeine Körpertheorie
(Journal für die Reine und-Angewandte Mathematik, 1913);
Analízis és analitikus
geometria (Bp., 1920);
Matematikai versenytételek (Szeged, 1929).
Cikk:
Száz év a matematika történetéből Magyarországon
Irodalom:
Rados Gusztáv:
Kürschák József emlékezete (MTA emlékbeszédek, Bp., 1934);
Stachó Tibor: Kürschák József (Matematikai és Fizikai Lapok
1936.)
Obláth Richárd: Képek a magyar matematika múltjából III. - Kürschák József (Középiskolai Matematikai Lapok 1954. április, 97-104. o.)
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon