Radó Tibor (Bp., 1895. jún. 2. - Columbus, Ohio, USA, 1965. dec. 28.): matematikus. A budapesti műegyetemen tanult 1913-15-ben, azután a szegedi tudományegyetemen, ahol 1921-ben matematikai doktorátust nyert. 1924-től 1929-ig ugyanott adjunktus volt. 1929-ben a müncheni egyetemre kapott meghívást, 1929-30-ban a Harvard Egyetemen adott elő. 1930-tól az ohioi állami egyetem (Ohio State University) tanára Columbusban 1948-ig, nyugalomba vonulásáig. 1949-től a chicagói egyetem kutató tanára (research professor of mathematics). Riesz Frigyes tanítványa volt, aki érdeklődését a felszínmérés Geöcze Zoárd által megkezdett problémái felé irányította. H. Lebesgue és Riesz Frigyes valós függvénytani eredményei alapján lényegesen egyszerűsítette és általánosította Geöcze eredményeit, s megteremtette a felszínmérés modern elméletét. A problémakör variációs problémák megoldásához, általános konvex tartományokra vonatkozó vizsgálatokhoz vezette, az analízis topológiai megalapozásához, végül matematikai logikai problémákhoz.
Főbb művei:
A felszínmérés elméletéhez (Mathematikai és Természettudományi Értesítő 45. sz. 1928);
On the Problem of Plateau (Berlin, 1933);
Subharmonic functions (Berlin, 1937);
Length and area (New York, 1948);
Continuous transformations in analysis (P. V. Reichelderferrel, Berlin-Göttingen-Heidelberg, 1955).
Irodalom:
Varga Antal: Száz éve született Radó Tibor (Polygon V. évf. 2. szám, 17-25.o.)
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon