Fehér Lipót

Fehér Lipót

Fejér Lipót (Pécs, 1880. febr. 9. - Bp., 1959. okt. 15.): a század egyik legjelentősebb matematikusa, az MTA tagja (l. 1908, r. 1930, t. 1946), Kossuth-díjas (1948). Elemi és középiskolai tanulmányait Pécsett végezte. Középiskolás korában az 1894-ben indult Középiskolai Matematikai Lapok kiváló feladatmegoldója, hasonló célkitűzésű francia lap munkatársa is lett. Elemi aritmetikai és geometriai feladatmegoldásokat tartalmazó munkájával elnyerte a pécsi Nemzeti Kaszinó 4 aranyból álló pályadíját. 1897-ben érettségizett, majd a budapesti műegyetem gépészmérnöki karára iratkozott be. A Matematika- Fizikai Társulat őszi tanulóversenyén II. díjat nyert, s átiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karára. Az 1899-1900-as tanévet Berlinben töltötte, ahol H. A. Schwarz hatására figyelme a Fourier-sorok felé fordult. 1900-ban publikálta erre vonatkozó nagy jelentőségű tanulmányát. Ennek és több ezt követő értekezésnek tartalma Fejér egyik klasszikus tétele; ez lényegében a tárgya 1902-ben megjelent doktori értekezésének. Ezzel a trigonometrikus sorok modern elméletének alapjait rakta le, az egész analízisre vonatkozó kutatásoknak hatalmas lökést adva és a matematika más ágaiban is jelentős eredményeket hozva. 1902 nyarán az ógyallai csillagdában hullócsillag- megfigyelőként működött. Az 1902-03. tanév téli szemeszterét Göttingenben, a nyárit Párizsban töltötte. Hazaérkezve 1905. márciusig a budapesti egyetem matematikai intézetéhez, utána a kolozsvári egyetemre került repetitornak. Ugyanezen évben itt magántanárrá képesítették az analízis és analitikai mechanika tárgyköréből. 1906-ban adjunktus, 1911-ben nyilvános rendes tanár lett Kolozsvárott. Ugyanezen évben Budapestre hívták meg a tudományegyetem egyik matematikai tanszékére, amelyet haláláig vezetett. Interpolatióról c. munkájáért az MTA nagyjutalmát nyerte el (1911-17). Tagja volt a Göttingeni Tudományos Társaság matematikai- fizikai osztályának, a bajor és lengyel tudományos akadémiának, a calcuttai matematikai társulatnak. 1933-ban a chicagói világkiállításra meghívott négy legkiválóbb európai tudós egyike volt. Haladó gondolkodású, nagy műveltségű ember, Ady barátja volt. A fehérterror, majd a nyilasuralom alatt sokat szenvedett. Körülötte és Riesz Frigyes körül alakult ki a világhírű magyar matematikai iskola.
Fejér Lipót műveinek és szakcikkeinek bibliográfiája (pdf)
 
Főbb művei:

  • Sur les, fonctions bornées et intégrables (Comptes Rendus. Paris, 1900);
  • Beispiele stetiger Funktionen mit divergenter Fourierreiche (Crelle Journal, 137. 1909);
  • Über trigonometrische Polynome (Crelle Journal, 146. 1915);
  • Interpolation und konforme Abbildung (Göttinger Nachrichten, 1918);
  • Über einige Funktionen theoretische Ungleichungen (Riesz Frigyessel, Mathematische Zeitschrift, Berlin, 1921);
  • Über Weierstrass'sche Approximation, besonders durch Hermite-sche Interpolation (Mathem. Annalen, 102. 1930);
  • Mechanische Quadraturen mit positiven Cotesschen Zahlen (Mathematische Zeitschrift 37. 1933);
  • Bestimmung von Grenzen für die Nullstellert des Legendreschen Polynoms aus der Stieltjesschen Integraldarstellung desselben (Monatshefte für Mathem. und Physik, 43. 1936).

 
Irodalom:

  • Turán Pál: Fejér Lipót matematikai munkássága (Matematikai Lapok 1950. 3. sz.);
  • Turán Pál: Fejér Lipót (Magyar Tudomány 1959);
  • Szász Pál: Fejér Lipót (Az MTA Matematikai és Fizikai Osztályának Közleményei 1960. X.);
  • Szegő Gábor: Emlékezés Fejér Lipótra (Matematikai Lapok 1960. 4. sz.);
  • Turán Pál: Fejér Lipót (Matematikai Lapok 1966.);
  • Szénássy Barna: Fejér Lipót és Szegő Gábor levelezése (Természet Világa, 126. évf. 10. sz., 1995, 454-459.o.).

 
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon
 
Életrajz:
http://www.iif.hu/~visontay/ponticulus/eletrajzok/f.html
 
Link:
Fejér Lipót