Hajós György

Hajós György (Bp., 1912. febr. 21. - Bp., 1972. márc. 17.): matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1948, r. 1953), Kossuth-díjas (1951, 1962). Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. 1935-től a budapesti műegyetem tanársegédje, majd adjunktusa, 1949-től haláláig az ELTE geometriai tanszékének tanszékvezető tanára. Nevéhez H. Minkowski egy híres sejtésének bizonyítása fűződik, mely hosszú évekig a legnagyobbak próbálkozásának állt ellen, tételét mindenütt mint Minkowski-Hajós-tételt idézik. A Minkowski-sejtés bizonyítása kapcsán átütő jelentőségű felfedezéssel bővítette a véges Ábel-csoportok klaszszikus elméletét. Ezzel az alkotással nemzetközi hírnévre tett szert. Értékes eredményeket ért el a diszkrét geometria, a rácspont-geometria, a Bolyai-Lobacsevszkij-féle geometria, a geometriai szerkesztések elmélete, a gráfelmélet, a nomográfia, a numerikus analízis területén is. Tevékenyen részt vett a matematikai közéletben. 10 éven át az MTA Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának titkára, az Acta Mathematica Academiae Scientiarum Hungaricae főszerkesztője, a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke volt. A Román Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiája levelező tagjává (1965), a Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina tagjává (1967) választotta.
Fényképei a KöMaL arcképcsarnokában.
 
Főbb művei:

• Differentiál geometria (Bp., 1950);
• Über einfache und mehrfache Bedeckung des n-dimensionalen Raumes mit einem Würfelgitter (Mathematische Zeitschrift, 1941);
• Bevezetés a geometriába (Bp., 1960, németül 1969).

 
Irodalom:
Rédei László: Hajós György (Magyar Tudomány, 1972. 9. sz.).
 
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon
 
Link:
http://www.iif.hu/~visontay/ponticulus/eletrajzok/h.html