Kőnig Gyula

Kőnig Gyula

Kőnig Gyula (Győr, 1849. dec. 26. - Bp., 1913. ápr. 8.): matematikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1880, r. 1889). Középiskolai tanulmányai után a bécsi egyetem orvosi karára iratkozott be, de ugyanakkor matematikai előadásokat is hallgatott. Bécsben egy évet, majd Berlinben félévet töltött, itt főleg matematikával és filozófiával foglalkozott. Ezután másfél évre Heidelbergbe ment, ahol matematikai, fizikai, filozófiai és orvosi előadásokat látogatott. Különösen Helmholtz és a matematikus Königsberger hatott rá. Heidelberg után egy félévre még visszatért Berlinbe, az ott működő Kronecker erősen befolyásolta későbbi tudományos munkásságát. 1871-ben a budapesti tudományegyetem magántanára lett és előadói megbízást kapott. 1873-ban tanárképző intézeti tanárrá nevezték ki, 1874-1905- ben a műegyetemen a 3. sz. matematikai tanszék nyilvános rendes tanára. Alapvető új eredményeket ért el a klasszikus és az absztrakt algebrában, a számelméletben, az analízisben, a halmazelméletben és a matematikai logikában. Az ő nevét viseli a halmazelméletben szereplő "Kőnig-féle egyenlőtlenség", az axiomatizált tudományok abszolút ellentmondástalanságának eldöntésére szolgáló "értékelés-módszer" és a nem euklideszi geometriák szemléltetésének egyik első modellje. Jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki, nagyobb művein kívül mintegy 70 matematikai tárgyú értekezése jelent meg magyar és külföldi szaklapokban. Sikerrel munkálkodott a két Bolyai elismertetése érdekében. Emlékére alapította két fia 1917-ben a róla elnevezett emlékdíjat kiváló matematikai kutatók, ill. munkák jutalmazására.
 
Főbb művei:

  • Beiträge zur Theorie der elektrischen Nervenreizungen (Wien, 1870);
  • Zur Theorie der Modulargleichungen der elliptischen Functionen (doktori értekezés, Heidelberg, 1871);
  • Analízis (Bp., 1887);
  • Az algebrai mennyiségek általános elméletének alapvonalai (Bp.-Leipzig, 1903; magyarul és németül, az MTA nagyjutalmát kapta ezért és Analízis c. munkájáért);
  • Neue Grundlagen der Logik, Arithmetik und Mengenlehre (Leipzig, 1914).

 
Irodalom:

  • Kürschák József: Kőnig Gyula (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1914);
  • Rados Gusztáv: Kőnig Gyula rendes tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, 1915);
  • Szénássy Barna: Kőnig Gyula (Munkáinak részletes jegyzékével, Bp., Akadémiai Kiadó, 1965.)

 
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon
 
Link:
http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9951/kronika/magyar.htm