Maróthi György

Maróthi György

Maróthi György (Debrecen, 1715. jún. 18. - Debrecen, 1744. okt. 16.): matematikus, pedagógus, a magyar zeneelmélet úttörője. 1732-1738 között a bázeli, zürichi, berni és groningeni egyetemen tanult. 1738-tól a debreceni kollégiumban tanított mennyiségtant, történelmet, latin irodalmat. Az egykorú iskolázás egyoldalú latin-filológiai művelődési irányával szemben az élő modern nyelvek (francia, német) tanítását kívánta. A földrajzoktatásban a leíró földrajzon kívül bevezette az általános és csillagászati földrajzot is. Sürgette, hogy az elemi oktatás a nép anyanyelvén történjék. Arithmetica...(1743) című munkájában magyar nyelven tárgyalta a számtan elemeit. Előszavában kifejtette a matematikai oktatásra vonatkozó, korát megelőző nézeteit. 1740-ben újjászervezte a főiskola énekkarát, az úgynevezett debreceni kántust, nagy fontosságot tulajdonított a művészi ének tanításának. Ugyanebben az évben adta ki a Szenczi-Molnár-féle Psalteriumot, amelynek függeléke (A' 'Soltároknak a' kóták szerént való éneklésének mesterségének rövid summája) az első magyar nyelvű zeneelméleti munka. Ő volt az első magyar négyszólamú zsoltárkönyv kiadója: A' 'Soltároknak Négyes Notájik... (Debrecen, 1743), amelyhez újabb elméleti kompendiumot csatolt.
 
Főbb művei:

 
Irodalom:

 
Linkek:
A' Mesés Réguláról és az Egyszeri Leányról
Jancsovics Antal: 250 éve hunyt el Maróthi György
 
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon