Riesz Marcell

Riesz Marcell (Győr, 1886. nov. 16. - Lund, 1969. szept. 4.): matematikus, egyetemi tanár, Riesz Frigyes öccse. Egyetemi tanulmányait 1904-06-ban és 1907-08-ban a budapesti tudományegyetemen végezte. Az 1906-07-es tanévet Göttingában, az 1909-10-es tanévet Párizsban töltötte. Göttingában korának vezető matematikusaival került kapcsolatba, különösen Hilbert, Minkowski és Klein voltak döntő hatással rá, 1909-ben a budapesti egyetemen matematikából doktorált. 1911-ben ösztöndíjjal Svédországba került, itt megismerkedett Mittag-Leflerrel, aki a lundi Acta Mathematicánál állást szerzett számára. 1912- 26-ban Stockholmban főiskolai docens volt, 1926-ban meghívták a Lundi Egyetem egyik matematikai tanszékére professzornak, ahol 1952-ig, nyugdíjazásáig működött. Előadott többek között a chicagói és a marylandi egyetemen is. Tagja volt a Svéd Tudományos Akadémiának, a Koppenhágai Videnskabernes Selskabnak, tiszteletbeli tagja a Svéd Matematikai Társulatnak. A lundi és a koppenhágai egyetem díszdoktorává avatták. A magyar matematikusokkal állandó kapcsolatot tartott, bátyjával társszerzőként dolgozatot írt, több cikke a szegedi Acta Scientiarum Mathematicarum c. lapban jelent meg. Kutatásainak kiindulópontja Fejér Lipót szummációs tétele volt. A trigonometrikus sorok vizsgálatával nemzetközi hírnevet szerzett. A trigonometrikus polinomokra vonatkozó interpolációs képlete ma is e tudományág standard anyagához tartozik. Fontos eredményeket ért el a momentum problémakör terén is. - Lundba való áttelepülésével érdeklődése a potenciálelmélet és a hullámterjedés, a kvantummechanika matematikai problémái felé fordult. Ezen a téren érte el legjelentősebb eredményeit; felfedezte a Riemann-Liouville-integrál több dimenziós új analogonját. Az improprius integrálok Hadamard-féle véges részére vonatkozó kutatásaival a disztribúciók elméletének egyik előfutára lett. Híres iskolát alapított; tanítványai közé tartozik H. Cramér, Einar Hille, Lars Garding, Lars Hörmander és még sok jeles matematikus. Lundot ő tette a matematikai kutatás és tanítás egyik európai centrumává.
 
Főbb művei:

• A survey of the theory of trigonometric series (Előadás a 3. Skandináv Matematikai Kongresszuson 1913-ban; 1915);
• Neuere Untersuchungen über trigonometrische Reihen (E. Hillel) (Enzyklopädie der mathematische Wissenschaften, 1924., X. k.);
• Integrale de Riemann-Liouville et solution invariantive du Probleme de Cauchy pour l'équatíon des Ondes (Comptes Renducs du Congres int. des math., Oslo, 1937).

 
Irodalom:

• Lars Garding: Marcel Riesz in memoriam (Acta Math., 1970).

 
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon