Szász Pál

Szász Pál (Bp., 1901. júl. 11. Bp., 1978. febr. 12.): matematikus, egyetemi tanár, a matematikai tudományok doktora (1957). (Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, 1924-től Fejér Lipót munkatársaként vett részt az analízis oktatásában. 1933-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanárrá habilitálta, 1943-ban rendkívüli tanári, 1950-ben intézeti tanári, 1952-ben docensi, 1958-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. Emellett 1945-ig a budapesti tudományegyetem mellett működő Középiskolai Tanárképző Intézet tanára is volt. Csaknem fél évszázadon át a budapesti tudományegyetemen több matematikus nemzedéket tanított. Kutatási területei: a klasszikus analízis, főleg az approximáció-elmélet és a geometria alapjai, kiváltképpen a hiperbolikus geometria axiomatikus felépítése. Különösen az utóbbi témakörben elért eredményei tették nevét külföldön is ismertté. Kétkötetes analízis-tankönyve, mely a 2. kiadásban teljesen átdolgozva jelent meg, matematikusok több generációjának tan- és kézikönyve volt. A Bolyai János Matematikai Társulat tiszteletbeli elnöke volt.
 
Főbb művei:

• A differenciál- és integrálszámítás elemei (I-II., Bp., 1935; 2., átdolgozott kiad., Bp., 1951; kapható: Typotex Kiadó;
• Bevezetés a Bolyai-Lobacsevszkij-féle geometriába (Bp., 1973).

 
Link:
Minden idők legjobb magyar nyelvű pi-verse
 
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon