Szőkefalvi-Nagy Gyula

Szőkefalvi-Nagy Gyula

Szőkefalvi-Nagy Gyula (Erzsébetváros, 1887. ápr. 11. - Szeged, 1953. okt. 14.): matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (I. 1934, r- 1946). Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte, ahol Farkas Gyula, Fejér Lipót, Schlesinger Lajos és Vályi Gyula tanítványa volt. Számos pályadíjat nyert. 1909-ben doktorált. 1911 -ig Privigyén és Csíkszeredán volt gimnáziumi tanár. 1911-12-ben állami ösztöndíjjal Göttingenben tanult, majd Kolozsváron volt tanár, ahol 1915-ben egyetemi magántanár az algebra és függvénytan tárgyköréből, s a Marianum női felső kereskedelmi iskolájának igazgatója. 1926-ban König Gyula jutalmat kapott. 1929-ben a szegedi polgári iskola tanárképző matematikai tanszékére nevezték ki. 1938-ban ugyanitt igazgató. 1939-től a geometria tanszéken nyilvános rendes tanár a szegedi egyetemen, 1940-től a kolozsvári, 1945-től ismét a szegedi egyetemen. Munkásságának fő irányai az algebra és geometria, illetőleg e két tudományág határterületei. Különösen sokat foglalkozott az algebrai görbék számelméleti tulajdonságaival, polinomok gyökeinek elhatárolásával, az ún. végesrendű görbék és felületek elméletével, valamint a geometriai szerkesztések elméletével. A tanárképzés fejlesztése terén is nagy érdemeket szerzett.
 
Főbb művei:

  • Végesrendű geometria (Matematikai és Fizikai Lapok 1941 és Jahresbericht der Deutschen Mathem. Verein, 1944);
  • A geometriai szerkesztések elmélete (1943, 2. átdolg. és kibővített kiadás, 1967).

 
Irodalom:

  • Fejes Tóth László: Szőkefalvi-Nagy Gyula (MTA Ért. 1953): Obláth Richárd: Szőkefalvi-Nagy Gyula matematikai munkássága (MTA Ért. 1953).

 
Link:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/
Szőkefalvi-Nagy Gyula sajátkezű önéletírása (pdf)