Turán Pál

Turán Pál (Bp., 1910. aug. 18. - Bp., 1976. szept. 27.): matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1948, r. 1953), Kossuth-díjas (1949, 1952). A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1933-ban matematika-fizika szakos középiskolai tanári, 1935-ben matematikából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1938-ig magántanításból élt, 1938-tól 1947-ig középiskolai tanár volt. 1945-ben egyetemi magántanárrá habilitálta a budapesti tudományegyetem. 1947-ben a koppenhágai egyetemen vendégprofesszor, 1948-ban az Instituty for Advanced Study-ban (Princeton, USA) adott elő. 1949-től haláláig az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) professzora volt. A 20. sz. egyik legkiválóbb magyar matematikusa, alkotásai nemzetközi jelentőségűek. Rendkívül széles érdeklődésű kutató, a matematika csaknem valamennyi ágában jelentőset alkotott. Több nemzetközi matematikai folyóirat szerkesztő bizottságának tagja (Acta Arithmetica, Journal of Number Theory, Archiv für Mathematik). Felelős szerkesztője volt a Matematikai Lapoknak. A Bolyai János Matematikai Társulat elnöke, a Tudományos Minősítő Bizottság matematikai szakbizottságának tagja, az MTA Matematikai Kutató Intézetének osztályvezetője. Vizsgálataiban központi helyet foglalt el az analitikus számelmélet, különösen a Riemann-sejtéssel összefüggő problémakör. Ezzel kapcsolatban jutott el legjelentősebb felfedezéséhez, a hatványösszeg-módszer megalkotásához, melyet ma világszerte mint Turán-féle módszert ismernek. Ezzel hatékony és teljesen új utat talált a prímszámelmélet nagy megoldatlan problémáihoz és számos tételt bizonyított be, amelyek más, ismert módszerrel meg sem voltak közelíthetők. Ezzel kapcsolatos tételei hatást gyakoroltak a diofantikus approximáció elméletére, és ezen elmélet új fejezeteit alkotják. A hatványösszeg- módszert joggal nevezik a matematikai analízis új módszerének, mert a matematikai analízis számos régi problémájának megoldásához vezetett. A kvázianalitikus függvények, a trigonometrikus és majdnem-periodikus polinomok értékkészlet- eloszlása és gyökei eloszlásának számos kérdése a Turán-módszerrel volt tisztázható. Az interpolációval és mechanikus kvadratúrával, valamint a komplex függvénytannal foglalkozó dolgozatai a Fejér-féle iskola közvetlen folytatásának tekinthetők. Tőle származik a "funkcionális algebra" (később "algebrai egyenletek analitikus elmélete") kutatási irányzata is. Turántól származik a gráfelméleti szélsőérték. Az általa kutatott gráfproblémák új irányzatot jelentenek e tudományágban.
Fényképei a KöMaL arcképcsarnokában.
 
Főbb művei:

• Az analízis egy új módszeréről (Bp., 1952; német és kínai bővített és átdolgozott kiadás);
• On interpolation (I-III., Erdős Pállal, Ann. of Math., 1937, 1938, 1940);
• On Riemann's hypothesis (Acad. de Sci. de l'URSS. Bull., 1947);
• On some approximative Dirichlet volynomialis in the theory of the zetafunction of Riemann (Det Kgl. Danske Videnskabernes Selskab., 1948);
• On Carlson's theorem in the theory of zeta function of Riemann (Acta Math. Acad. Sci. Hung., 1951);
• On the theory of mechanic quadrature (Acta Sitt. ac. Sci., 1950); A funkcionális algebrához (Bp., 1963);
• Eine neue Methode derAnalysis und deren Anwendungen (Bp., 1953).

 
Irodalom:

• Rényi Alfréd: T. P. matematikai munkássága (Matem. L., 1960. 4. sz.);
• Péter Rózsa: T. P. emlékezete (Népszabadság, 1976. okt. 8.);
• Alexits György: T. P. (Magy. Tud., 1977. 3. sz.).

 
Forrás:
Magyar életrajzi lexikon
 
Link:
http://www.iif.hu/~visontay/ponticulus/eletrajzok/t.html